Ajánlott irodalom
Video anyagok
Eszerint, aki négyszáz csapást elszenved, az már bármit képes elviselni az életben. A film döbbenetes társadalomrajz egy érzelmileg magára hagyott, boldogtalan és szeretethiányos kisfiúról és a felnÅ‘ttek gusztustalan, szemellenzÅ‘s világáról és zsarnoki hatalmáról. A film utolsó képkockái különösen nyugtalanÃtó módon sugározzák a szabadságba szökés egyszerre felszabadÃtó és nyomasztó kettÅ‘sségét.
A négyszáz csapás az egyik legmegrázóbb film a becsapott, elárult és cserbenhagyott gyermekkorról. A mi mai gyermekeink már elviselték a négyszáz csapást, most ott állnak felnÅ‘tten, erÅ‘sen, dühösen és kiábrándultan a kapuk elÅ‘tt! Åk már nem kérnek semmit, egyszerűen visszakövetelik elrabolt gyermekkoruk igazságát és szeretetét. Most rajzolják meg eljövendÅ‘ életfilmjüket a becsapott magyarok.
A film forog tovább. Még két hét és véget ér a 2010-es ámokfutás. Lassan végéhez közeledik minden idÅ‘k legsunyibb, legaljasabb, legerkölcstelenebb politikai lejáratókampánya, ahol a nyárspolgárinak nevezett kétharmadnyi reménytelenség teljesen kivetkÅ‘zött önmagából és úri modorából. A néhány éve még „Orbánné ellésein†szörnyülködÅ‘ kispolgári agitátorok alpári össztüzet zúdÃtottak a kádári státus quo-t megbontani kÃvánó Jobbik fiatal politikusaira. (A karaván halad, a kutyák ugatnak!) A proli-arisztokrácia mai talpasai, Széles vigyorral szinte szóra sem méltatják a nemzet hétpróbás gazembereit és megnyomorÃtóit. Nari és Pari inkább nemzeti egységbe forr össze a kommunikációs vártán, nehogy beleártsa magát valaki a közös pecsenyesütögetés önfeledt örömébe. Közben mellesleg látványosan szétválik egymástól a bűzös végtermék és a méregtelenÃtés legfÅ‘bb szerve: húsz gyötrelmes év után elválni készül végre szar a májtól! Igazán sajnálom, hogy egykori szeretett párt- és sorstársam, Nagy Ervin is arra az asztalra tett, amelynél egykor étkezett.
A „polgárbarát†kampány során teljes pÅ‘reségében feltárulkozott és leleplezÅ‘dött ez a fensÅ‘bb (Kövér) körök által gondosan összetaknyolt álnemzetieskedÅ‘ álradikalizmus, amely évtizedek óta rendre elfedte és megbénÃtotta a mélyreható és sorsfordÃtó változásokat. Bátran kijelenthetjük: nincs, és nem is létezhet valódi, igaz és Å‘szinte antikommunizmus, amely egyfajta hisztérikus Jobbik-ellenességgel párosul! Csakúgy, ahogyan nincs hiteles nemzeti radikalizmus sem a Jobbik ellenében! A Fidesz radikalizmusa mindössze felszÃnes propaganda, fából vaskarika csupán! Köszönettel tartozom egykori sajtóklubos barátaimnak: Lovas Pistának és Tóth Gy. Lászlónak, hogy nem szálltak be ebbe a gyomorforgató, hányingerszagú, belterjes és bulváros küzdelembe. Szánalommal nézem Bayert, hogyan alakul át egykori tehetséges Wass-epigonból Várkonyi-féle bértollnokká. (SzÃvesen ajánlom figyelmébe Kiss Sándor Zsidócsahos cÃmű remek esszéjét!) A szétfröccsenÅ‘ magyar jaffa most azt gondolja, hogy kivételes szerencséje van. Nincs a kezdetekrÅ‘l, a kollégiumi szobák nyomasztóan izzadt és lábszagú atmoszférájáról világhálós-digitális fénykép, mutyizós dokumentum, kompromittáló bizonyÃték. De van! Kizárólag a Jobbik szándékain múlott, hogy nem kerültek utcára a férfivizeldék intim titkai, a bordélyházakból kitántorgó kámzsás alakok képei, a részegségek és kurválkodások féltve dugdosott egykori dokumentumai. Remélem, ilyen mély, övön aluli régiókba soha nem fog lesüllyedni a feleszmélÅ‘ nemzeti újságÃrás!
A kampány egyébként szép, jó és pozitÃv dolgokat is produkált. Amellett, hogy feltámadt végre Koppány és Petúr Bán közérthetÅ‘ és nemzetféltÅ‘ magyar radikalizmusa, jó volt látni a semmitmondó lila ködök, narancs körök és vörös kockák helyett mindenhol a nemzeti trikolórt. A Jobbik erÅ‘sen szorÃtó karjai között felismerték végre az eddigi globális és internacionalista pártok, hogy valahol mélyen Å‘k is magyarok! A megrettent politikai garnitúra vörös és sárga rongyok helyett nemzeti dÃszletekbe öltözött, ám a néphatalomra való jobbikos hivatkozás rendre kiverte náluk a biztosÃtékot. A szalondemokraták számára álljon itt tanulságként Ronald Reagan elnök egykori „populista†beiktatási beszéde, amely plasztikusan megformázta a népfenség „idejétmúlt†eszményét: „IdÅ‘rÅ‘l idÅ‘re csábÃtott bennünket az a gondolat, hogy a társadalom túlságosan is bonyolulttá vált a közigazgatásban: hogy egy elitcsoport kormánya magasabb rendű, mint a nép kormánya, a nép által választott kormány, a népért dolgozó kormány. Következtetésképpen a népnek kell kormányoznia! Kormányunknak nincs egyéb hatalmuk, csak az, amellyel a nép felruházta. Követelni fogom annak a különbségnek az eltörlését, amely a szövetségi kormányra ruházott jogkör, valamint az államoknak és a népnek fenntartott jogkör között áll fenn.â€
Sok megtévesztÅ‘ szóbeszéd és álhÃr jelent meg mostanában a nemzeti radikalizmusról. Szánalmas és irracionális összeesküvés-elméletek láttak napvilágot arról, hogyan hozta létre az orosz birodalmi tÅ‘ke a dinamikusan feltörekvÅ‘ kelet-európai radikalizmust, közöttük a Jobbikot. Az amerikai-izraeli pénzeken, a korrupción és a banki mutyizásokon felhizlalt jelenlegi parazita „pártelitâ€, a „szörnyűséges szélsÅ‘ségek†megjelenése kapcsán megpróbálta másra (külföldre) tolni és kenni a politikai felelÅ‘sség látszatát. Nem volt hajlandó belátni, hogy a Jobbik ennek a torzszülött, hamvában holt harmadik köztársaságnak az elfeledett „zabigyerekeâ€. A Jobbik kiábrándult, dühös és elszánt ifjúsága egyértelmű okozat és válasz csupán a banánköztársaságot létrehozó „atyák†álszent gengszterizmusára. A késÅ‘kádári posztkommunista romlottság és a szánalmasan leolajozott antalli örökség mellett négy fÅ‘ ok lökte felszÃnre ezt az új, radikális változásokat követelÅ‘ generációt:
Első ok a Csurka-jelenség, amely nem más, mint a politikai amatörizmus és dilettantizmus mérföldköve. Ha Csurka értelmiségi elitpártból valódi, nemzeti alapokon álló néppártot kreál, ha felismeri az idők szelét és átadja a kormányrudat a feltörekvő, saját nevelésű, tehetséges nemzedéknek, ha belterjes személyi kultusz és pénzügyi mutyizás helyett átlátható politikai és gazdasági helyzetet teremt pártjában, akkor ma nincs Jobbik mint önálló párt.
Második ok az Orbán-jelenség, amely nem más, mint a megfogottság és a gyávaság mérföldköve. Ha Orbán nem akar szűk látókörűen mindent és mindenkit erőszakkal beintegrálni az „egy a zászló†téves stratégiája és taktikája mentén, ha engedi a párton belüli önálló, alulról szerveződő platformosodást, és az „egy vezér – egy nemzet†ideája mellé beemeli az „egy mozgalom†radikális polgári körösök hálózatát, ha nem futamodik meg minden fontos nemzeti kérdésben és nem hagyja cserben szavazóit, akkor ma nincs Jobbik mint önálló párt.
Harmadik ok a Gyurcsány-jelenség, amely nem más, mint a sátáni gonoszság és hazaárulás mérföldköve. Ha nincs ez az ezerszer átkozott gyurcsányi terrorizmus, messianizmus és fanatizmus, ha nincs vérlázÃtóan nemzetellenes idegen érdekű gyarmatosÃtás, ha nincs hajóágyúként elszabadult politikus-, bankár- és cigánybűnözés, amely a teljes nemzet ellehetetlenülését és elnyomorodását okozta, akkor ma nincs Jobbik mint önálló párt.
Negyedik ok a 2006-os morális forradalom jelensége, amely a megbántott nemzet lázadásának mérföldköve. Ha van élő, alkotmányos alapjog, törvény szerinti igazság és nemzeti önrendelkezés, ha a brutális karhatalmi erőszakkal szemben van erős, bátor, egységes és kitartó népakarat, ha van önszerveződő civil kurázsi és gerinces nemzeti önbecsülés, akkor ma nincs Jobbik mint önálló párt.
A jelenlegi, bolsevizmuson szocializálódott „elit†felelÅ‘ssége megkerülhetetlen. Az eltorzult magyar kapitalizmus teljesen elvesztette legitimitását, tekintélyét és erkölcsét, ezért van szükség gyökeres változásra. A „rosszléti államâ€, a harmadik köztársaság borzalmas politikai, jogi és erkölcsi korlátoltsága és kulturálatlansága hÃvta elÅ‘ ezt a mindent átformáló és elsöprÅ‘, dinamikus nemzeti ellenkultúrát! Féljen tÅ‘le az, akinek félnivalója akad!
Most válogatás nélkül röpködnek a penetráns jelzÅ‘k. Az elemzÅ‘kbÅ‘l és pártfunkcionáriusokból süt az igénytelenség. A Jobbik proli-párt (Csurka), gyökér-párt (Babarczy), fasiszta és náci párt (TGM), hülye seggfejek gyülekezete (Bayer), idióták pártja (Bencsik), rendezetlen gengszterpárt (Szijjártó). Ezek az indulati kitörések azonban mindössze a felszÃnt érintik, satnya és elcsépelt kampányfogások csupán. Az ellenfél ilyen mértékű lebecsülése visszaüt a feladóra. A felhevült pofozkodásban senki sem akarja észrevenni az Egyesült Ãllamok-béli és a nyugat-európai új konzervativizmus és új jobboldal ideológiája és a Jobbik által képviselt eszmék közötti nyilvánvaló hasonlóságokat. A politológusok Ãgy jellemzik ezeket a nyugati világban jelenlévÅ‘ radikális irányzatokat: Az erÅ‘s állam és a karizmatikus vezetÅ‘ ideája, nacionalizmus, patriotizmus, militarizmus, antikommunizmus, populizmus, elitellenesség, mÃtoszteremtés, globalizáció- és multi-ellenesség, nemzeti érdekképviselet, a hÅ‘siesség, bátorság és az egyéni szabadságjogok hangsúlyozása, közösségi értékek és hagyományos keresztény erkölcsiség képviselete. A Jobbik mindezen eszméket programjában vallja és képviseli. Az modern, új jobboldal hÃvószavai: az alkotmány, a törvény, a rend, a hagyomány, a tekintély, a hazafiság, a nemzeti egység és öntudat, a család, a vallás és a szabadság eszménye mind-mind ott találhatók a magyar fiatalok politikai üzeneteiben. A Jobbik gazdasági szemlélete sem világtól elzárt, egyedi és hóbortos jelenség csupán. A csökkentett létszámú államapparátus és bürokrácia, az oktatás fontossága, a nagyobb szakértelem, a munkafegyelem, a munkára való kényszerÃtés, az egyéni és közösségi kezdeményezések fokozása, a beruházási kedv ösztönzése, a hazai piac védelme, a kiemelt állami közmunkaprogramok támogatása, az alacsony infláció, az erÅ‘s nemzeti valuta, az átlátható és egyszerű adózás és hatékony adókulcs a világ minden sikeres nemzetének programjában ott szerepel. Ez persze cseppet sem érdekli a hivatalos véleménydiktatúra mai apostolait!
A hazai és nemzetközi rágalomária közben ez nem fontos. Fasisztákat és nácikat kell keresni és találni mindenáron! Az ellenfelek számára nyilván fájdalmas mellékszál ugyan, de a Jobbik egyáltalán nem fajelméleti alapokon szervezÅ‘dÅ‘ újfasiszta (náci) párt. Azért, mert saját nemzettársai képviseletén kÃvül nem különösebben kedveli a felvásárlással ügyeskedÅ‘ zsidó befektetÅ‘ket, a bűnelkövetésbÅ‘l és gyermekgyártásból élÅ‘sködÅ‘ cigányokat és a behatoló/felforgató idegen kultúrák képviselÅ‘it - vagyis a deviáns másságot -, nos, ezért még nem illene lefasisztázni Å‘ket! Ez leginkább a korlátolt minÅ‘sÃtÅ‘t minÅ‘sÃti! (Egyébként nincs mit a jobboldalon egymás szemére vetni: Orbán mindenféle hatalomra törÅ‘ praktikát megtanult a bolsevizmusból, a Jobbik jó diákként mindent megtanult Orbántól. A dühös ifjúság következetesen azt csinálja tettekben, amit a szájkaratézó „VezénylÅ‘ Tábornok Úr†ámÃtásként elsüt nagy és semmitmondó poénjaiban! Orbán a gazdaságban szocialista, a politikában liberális, a kultúrában konzervatÃv jelenlétet akar. Ezt a hiteltelené vált „háromarcúságot†kÃvánja felszámolni most a Jobbik!)
Egy biztos, a Jobbik négy ideológiai területen kÃméletlen ellensége a jelenlegi egygyökerű többpártrendszernek. Az elsÅ‘ konfrontáció oka a liberálszocialista „szent egyenlÅ‘ség ügyeâ€, amelyrÅ‘l tudjuk, hogy sehol a természeti rendben nem létezik. A cigánysággal kapcsolatos túlzott egyenlÅ‘ség érvényesÃtése kapcsán látjuk, hogy ez a gyakorlat milyen szörnyű veszélyekkel fenyegeti a demokráciát! (Kizárólag Isten és törvény elÅ‘tt van egyenlÅ‘ség, sehol máshol!) A második konfrontáció oka a liberálszocialista „szent haladás ügyeâ€, amely során a királyok egykori isteni jogát ma teljesen felváltotta a baloldali felforgatások (reformok) kizárólagosságon alapuló történelmi joga. Ezt a baloldallal „veleszületett†felsÅ‘bbrendű, messianisztikus kiválasztottságot akarja mindenáron megtörni és felszámolni most a Jobbik. A harmadik konfrontáció oka a „reakció elveâ€, amely során a Jobbik, mint élÅ‘ és egészséges társadalmi organizáció keményen reagál a nemzet testében élÅ‘sködÅ‘ paraziták és férgek kártevéseire. A negyedik konfrontáció oka az ifjúságban jelenlévÅ‘ „ellenforradalmi attitűdâ€, melynek során a Jobbik nyÃltan szembefordul a lét- és nemzetrontás baloldali erÅ‘ivel. Négy „égbekiáltó†bűn, amellyel nem tud semmit sem kezdeni a liberális diktatúra korlátolt kasztrendszere.
Most nézzünk körül, konkrétan mégis mi okozta ezt a rémült felfordulást a köztársaság politikai szemétdombja körül:
1. A Jobbik új nemzeti kiegyezést kényszerÃt ki, új status quo-t alakÃt, amely során megbontja és felrúgja a késÅ‘-kádárkori titkos alkut, amely a nép feje felett a poszt- és neokommunisták között köttetett.
2. A Jobbik új politikai struktúrát teremt, szétfeszÃtve ezzel a gyarmatosÃtásban érdekelt, harmonikus kétpártrendszer háttérhatalmi intézményeinek kereteit.
3. A Jobbik új elitet nevel, amellyel részben felszámolja, és valódi versenyre kényszerÃti az eddigi kontraszelekció által kitermelt improduktÃv, tehetségtelen és korrupt politikai garnitúrát.
4. A Jobbik új, nacionalista, reakciós és ellenforradalmi generációt jelenÃt meg, amely a baloldali haladás- és egyenlÅ‘ségvallás kizárólagos egyeduralmának felszámolására törekszik.
5. A jobbik új kommunikációt, közbeszédet és stÃlust teremt, amely minÅ‘ségében és eszközeiben túlmutat a már megcsontosodott politikai dogmákon és tabutémákon.
6. A Jobbik új nemzeti érdekvédelmet tematizál és realizál, amely szembeszáll a korlátlan globális és multinacionális behatolással, kizsákmányolással és gyarmatosÃtással.
7. A Jobbik új és hÅ‘sies nemzeti mÃtoszt, kultuszt és ethoszt képvisel, amely az Å‘skeresztény magyar hitvilágon és eredetmÃtoszon keresztül szakrális alternatÃvát kÃnál a judeo-keresztény tanokkal szemben.
Összegezve: Új nemzeti kiegyezés. Új politikai erÅ‘tér. Új elit. Új generáció. Új kommunikáció. Új nemzeti érdekvédelem. Új nemzeti mÃtosz. Ez a Jobbik hét csapása, mellyel kegyetlenül földbe döngölheti ellenfeleit! A nép a Jobbikkal büntet, úgy jön elÅ‘ mindenhonnan az elégedetlen, keserű, tiborci eszme, mint a felfakadó tavaszi talajvÃz. Ha egy-két hónappal tovább tartana ez az elátkozott kampány, a Jobbik nyilván kormányt alakÃthatna. (Az Å‘szi önkormányzati választásokon még szélesebb rétegeket fog elérni az ébredés!) Egyetlen szerencséjük a hatalmon lévÅ‘knek, hogy a négymilliónyi mélyszegénységben élÅ‘ kifosztott nyomorult a televÃzió képernyÅ‘in keresztül nem ismeri fel a valódi ellenségeit! Åk azok, akik már nem a széthazudott parlamentáris demokráciában, hanem egy mindent elsöprÅ‘ éhséglázadásban reménykednek. Åk azok, akik tudatos világnézeti hovatartozás helyett egy kiló velÅ‘s csontért inkább eladnák szavazati jogaikat. Åk a rendszer néma, arctalan, névtelen, ismeretlen áldozatai.
Elsuhanó pártállami álnok álmok
Vége a parlamenti mézes-mázos évtizedeknek. Végre van nemzeti alternatÃvája a „kispolgári†semmittevésnek! Vége annak a korszakos rózsaszÃn, lábvizes idillnek, ahol valaki nem a tisztességével, a bölcsességével, a bátorságával és karizmájával, hanem szétterülÅ‘ ülepével és kÃnos, gyáva némaságával lehet eljövendÅ‘ kormányfÅ‘. Az istenadta és istenverte nép szeretne végre követendÅ‘ példaképet látni saját politikusaiban. A nép tettekre vágyik, nem hitszegÅ‘ és ostoba fecsegésekre! A túlzott várakozásból fakadó csalódottság persze hamar felütheti a fejét. A nagy csodavárás összeroppanását követÅ‘en, az Å‘szi önkormányzati választásokon tovább erÅ‘södhet a Jobbik dühös nemzedéke. Addig azonban még tart a hosszú menetelés. A siker záloga viszonylag egyszerű és idealisztikus, ám betartani szinte lehetetlen:
1. Nem szabadna leállni a „villámháborús†kampánnyal, fenn kellene tartani a lendületet az őszi helyhatósági választásokig!
2. A parlamenti megmérettetéseket követÅ‘en azonnal vissza kellene vonni, el kellene távolÃtani a kompromittálódott embereket a párt közelébÅ‘l! (Nehogy félreértsék, nem a „hosszú kések éjszakáját javaslomâ€! A belsÅ‘ ellenség azonban mindig kártékonyabb a külsÅ‘nél!)
3. A Jobbik további széles beágyazódása érdekében meg kellene erÅ‘sÃteni a lendületesebb és lazább mozgalmi jelleget!
4. Végül, a hatékony parlamenti munka érdekében sürgÅ‘sen ki kellene épÃteni az értelmiségi holdudvart a párt és a frakció körül!
Ha a Jobbik elveszÃti egyedi arculatát, frissességét és dinamizmusát, ha hozzászürkül vagy hozzákorrumpálódik a többi párthoz, akkor menthetetlenül megsemmisül. A harag, a düh, a lelkesedés és a rajongás, vagyis az érzelmi alapú politizálás nagyon ingatag épÃtmény. Olyan gyorsan roskad össze és olvad el, ahogyan hirtelen megnövekedett. A Jobbik sokak számára az utolsó utáni remény, a nemzet már nem élne túl egy újabb önsorsrontó csapást és csalódást! Bármit mondjanak is róla ellenfelei, Vona Gábor bátor, intelligens és karizmatikus vezetÅ‘. Az elmúlt idÅ‘szak legsikeresebb politikusa, aki a semmibÅ‘l épÃtette újra elfáradt pártját. Adjunk esélyt a fiataloknak! Adjunk esélyt saját gyermekeinknek! Adjunk esélyt önmagunknak! Ha nem akarunk egy újabb ellenÅ‘rizhetetlen pártállami gólemet, ha valódi tetteket akarunk az üres szavak helyett, ha egy új, szabad és igazságos Magyarországot akarunk, akkor csak egy választásunk marad: szavazzunk a második fordulóban is minél többen a Jobbikra!
Utóirat: Van egy nagyon rossz megérzésem a Szadesz reinkarnációjával, vagyis az LMP-vel kapcsolatban. Horn Gyula egykor, a szocialisták jelentÅ‘s gyÅ‘zelme ellenére - nyilván a zsidó érdekek elsÅ‘dlegessége okán -, szorosan magához ölelte a nyÃltan faji alapokon politizáló SZDSZ-t. Félek tÅ‘le, hogy a kétharmados többséggel rendelkezÅ‘ Fidesz - ugyancsak háttérhatalmi megfontolásokból -, szintén szorosan együtt fog működni Schifferékkel, akiknek hathatós és gátlástalan amerikai/izraeli érdekképviselete még jól jöhet a kispolgári „nemzetépÃtésbenâ€. (Sólyom röptetése során már olajozottan működött a gépezet.) Adja Isten, hogy ne legyen igazam!
Molnár Tamás Ãró, grafikus