"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is"
(Orwell)
Ajánlott irodalom
Video anyagok
Akár ki is nyírhatják Orbánt
HunHír
2010. április 29.
Pénzes Dávid, a hírextra újságírója egyszer már felhívta magára hírportálunk figyelmét, egyet is értettünk az ifjú liberális tollforgatóval több kérdésben. Az viszont érdekes, hogy csak hírportálunk, és a fiatalember foglalkozott komolyabban azzal a kérdéssel, hogy Orbán a győzelmi beszédében oligarchiázni kezdett. Egyszer már kellett neki páncélozott autót venni, s megerősíteni személyi védelmét.
Csúnyán a pénzhatalom tyúkszemére léphet Orbán Viktor. Minden megnyilvánulása ezt mutatja. Ez azonban már sokak vesztét okozta. Nem lenne nagy meglepetés, ha az új miniszterelnök élete komolyabb veszélybe kerülne.
A rendszerváltás egyik nagy nyertese – sokak szerint előidézője – a globális pénztőke személytelen, de annál erőszakosabb gépezete volt. A volt szocialista országok fogyasztópiacának bekapcsolódása a globalizmus felgyorsítását okozta. Magyarország ennek kiemelten fontos terepe lett, a működő tőke beáramlás a rendszerváltás elején nálunk volt a leggyorsabb.
Tudjuk, hogy a globális tőke a világ minden tájékán jelen van, s célja hogy minél jobb terepeket alakítson ki magának minden régióban. Ehhez az elsődleges út a kormányok fölötti befolyás megszerzése. Az IMF és a Világbank ezt régóta tudatosan – és nem is túlzottan burkoltan – folytatja.
A jól bevált módszer erre az országok eladósítása. Ha ehhez megvan a megfelelő kormányzati akarat, akkor gyorsan megoldható. Magyarország esetében ez különösen szembetűnő, hiszen húsz év alatt odáig jutottunk, hogy Európa majdnem legeladósodottabb országává váltunk: az éves GDP közel 80 százalékát teszi ki.
Most Orbán megpróbál szembe menni az egész rendszer irányítóival. Már az országértékelő beszédében is a pénzügyi spekulánsok ellen kelt ki, s meghirdette a termelésre való berendezkedést. Mint mondta, a pénzügyi trükközések mögött nincsen érték, ezért kell újra a valódi gyártást, illetve mezőgazdasági termelést előtérbe hozni. Ezzel nyilvánvalóan azt akarja elérni, hogy az adósságainkat mielőbb kifizessük, de legalábbis elfogadható szintre csökkentsük. Azonban ez azt is jelenti, hogy függőségünk a globális pénzrendszertől csökken, s a nagytőke kevésbé tud hatni a magyar államra. Ilyet pedig nem engedhet meg magának az IMF.
Bizonyos elméletek szerint maga a válság is azért jött létre, mert az IMF és a Világbank szerepe lecsökkent, már alig tudtak pénzeket kihelyezni, hiteleket adni. A krízis pillanatában azonban megjelentek és óriási pénzeket adtak oda országoknak. Ez persze már nagyon összeesküvés szagú, s nem is kívánunk vele foglalkozni. (Na itt nem értünk egyet Pénzessel, ez nem elmélet, hanem a kőkemény valóság)
Azzal azonban igen, hogy Orbán a választás estéjén, mikor még ki sem hűltek a szavazófülkék, újra üzent a pénzrendszernek: oligarchákról kezdett beszélni, akik ellen keményen fel akar lépni. Egyesek bátornak is mondhatnák az új miniszterelnököt, de lehet, hogy inkább botor. Ilyen hatalmakkal szemben életveszélyesek ezek a kijelentések. Ez viszont így van. bátor cikk volt a hírextrától. Néhai Déri János most büszke valahol a fia vezette orgánumra.
A rendszerváltás egyik nagy nyertese – sokak szerint előidézője – a globális pénztőke személytelen, de annál erőszakosabb gépezete volt. A volt szocialista országok fogyasztópiacának bekapcsolódása a globalizmus felgyorsítását okozta. Magyarország ennek kiemelten fontos terepe lett, a működő tőke beáramlás a rendszerváltás elején nálunk volt a leggyorsabb.
Tudjuk, hogy a globális tőke a világ minden tájékán jelen van, s célja hogy minél jobb terepeket alakítson ki magának minden régióban. Ehhez az elsődleges út a kormányok fölötti befolyás megszerzése. Az IMF és a Világbank ezt régóta tudatosan – és nem is túlzottan burkoltan – folytatja.
A jól bevált módszer erre az országok eladósítása. Ha ehhez megvan a megfelelő kormányzati akarat, akkor gyorsan megoldható. Magyarország esetében ez különösen szembetűnő, hiszen húsz év alatt odáig jutottunk, hogy Európa majdnem legeladósodottabb országává váltunk: az éves GDP közel 80 százalékát teszi ki.
Most Orbán megpróbál szembe menni az egész rendszer irányítóival. Már az országértékelő beszédében is a pénzügyi spekulánsok ellen kelt ki, s meghirdette a termelésre való berendezkedést. Mint mondta, a pénzügyi trükközések mögött nincsen érték, ezért kell újra a valódi gyártást, illetve mezőgazdasági termelést előtérbe hozni. Ezzel nyilvánvalóan azt akarja elérni, hogy az adósságainkat mielőbb kifizessük, de legalábbis elfogadható szintre csökkentsük. Azonban ez azt is jelenti, hogy függőségünk a globális pénzrendszertől csökken, s a nagytőke kevésbé tud hatni a magyar államra. Ilyet pedig nem engedhet meg magának az IMF.
Bizonyos elméletek szerint maga a válság is azért jött létre, mert az IMF és a Világbank szerepe lecsökkent, már alig tudtak pénzeket kihelyezni, hiteleket adni. A krízis pillanatában azonban megjelentek és óriási pénzeket adtak oda országoknak. Ez persze már nagyon összeesküvés szagú, s nem is kívánunk vele foglalkozni. (Na itt nem értünk egyet Pénzessel, ez nem elmélet, hanem a kőkemény valóság)
Azzal azonban igen, hogy Orbán a választás estéjén, mikor még ki sem hűltek a szavazófülkék, újra üzent a pénzrendszernek: oligarchákról kezdett beszélni, akik ellen keményen fel akar lépni. Egyesek bátornak is mondhatnák az új miniszterelnököt, de lehet, hogy inkább botor. Ilyen hatalmakkal szemben életveszélyesek ezek a kijelentések. Ez viszont így van. bátor cikk volt a hírextrától. Néhai Déri János most büszke valahol a fia vezette orgánumra.
« Vissza
Kapcsolódó anyagok
|
A HunniaNet.net szerkesztői kijelentik, hogy a HunniaNet oldalain megjelenő írások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak, mindenkor a szerzők viselik az erkölcsi, politikai és jogi felelősséget, úgy a polgári jogi, mind a büntetőjogi következményeket illetően. |